Citromos-barackos hot cross bun

A tradicionális, mézeskalácsszerűen  fűszerezett és kereszttel díszített édességet a középkori Angliában csak nagypénteken, karácsonykor és temetéseken volt szabad árulni, és a rendelet megsértőit elkobzással sújtották - ezért vált tipikus házi süteménnyé. Számos babona is kötődik hozzá, például hogy a nagypénteken sütött buci nem fog megpenészedni, véd a hajótöréstől, vagy ha valakivel megosztjuk, akkor a következő évre megerősítjük a barátságunkat. Akkor én most megosztom veletek - az én változatomat legalábbis :)

És hogy miért citromos és barackos? Mert nekem borzasztóan idegen húsvétkor karácsonyi jellegű fűszerezéssel enni bármit, még akkor is, ha 20 centis hó van, és nálunk egyébként sem mennek a mézeskalácsfűszerezésű cuccok, az egy örök fahéjas csiga kivételével.

Így viszont klassz üde íze lett, egy jó darab vajon kívül nem is kell más hozzá, és ha marad belőle, akkor félbevágva és kicsit megpirítva is nagyon finom.

Hozzávalók: (12 méretes bucihoz)

65 dkg liszt

5dkg vaj

8 dkg cukor

1 nagy citrom héja

1 tk só

fél rúd vanília kikapart magja vagy 2 tk. vaníliakivonat

1,5 tk porélesztő (kb.10 gr) vagy 3 dkg élesztő

1 tojás, felverve

2,8-3 dl langyos tej

10 dkg apróra vágott aszalt barack

5 dkg aszalt vörösáfonya

2 ek liszt és kevés hideg víz a keresztekhez

2 ek sárgabaracklekvár a megkenéshez

A langyos liszttel kicsit elmorzsolgattam a vajat, belekevertem a sót, majd a középre készített mélyedésbe tettem a cukrot, a porélesztőt és a tej felét, és 10 percig hagytam felfutni az élesztőt Minden más hozzávalót is  belekevertem és kb 10 perc alatt lágy, ruganyos, sima tésztát gyúrtam. Én dagasztókaros gépet használtam, de kézzel is könnyű vele dolgozni.

1 órát, folpackkal letakarva langyos helyen kelesztettem, majd  kicsit átgyúrtam, és újabb fél órát kelt ugyanígy. 

Ezután a tésztát ismét átgyúrtam, 12 egyenlő részre osztottam, és lapos, kerek kb 6-7cm átmérőjű zsemléket gyártottam belőlük. ( Nyugodtan lehet kicsit lapítani, mert nagyon feljön még a tészta a sütés előtti kelesztéskor és sütés közben, és ha nagyon gömböcre hagyjuk, akkor a közepe nem sül át.) Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam úgy, hogy legyen köztük még jó egyujjnyi hely a növekedéshez.

Ezután a bucik tetejét egy másik darab sütőpapírral letakartam és az egész tepsit betettem egy nagy nejlonszatyorba, jól lezártam, és így kelesztettem további 30 percig. Mielőtt sütőbe raktam, a lisztből és a hideg vízből sűrű, sima pépet kevertem, és egy kivágott sarkú nejlonzacskó segítségével rajzoltam a masszával kereszteket a tetejükre.

Közben a sütőt előmelegítettem 200 fokra, és a megkelt zsemléket  kb 15-18 percig sütöttem a középső rácson, de 15  perc után a tetejüket szokás szerint takartam.

Még forrón átkentem a sima lekvárral, ettől lettek ilyen szép fényesek.

James Martin receptje volt a kiindulópont, a szatyros ötlet is az övé, nagyon bevált :).

Bacon só

Mert ha van zöldfűszeres só, meg füstölt, vagy épp vörösboros, akkor miért ne lehetne bacon-ös is? Különben is, mint tudjuk, szalonnával minden jobb...

Vagyis nálunk bacon-nel. Itthon a népek  a látványát se nagyon bírják elviselni akár egyetlen mikroszkopikus méretű zsírdarabnak semmilyen húson, tömör szalonnának meg pláne, de ha bele van csíkozva némi hús és vékonyra van szeletelve, mindenki azonnal lelkesen tolja be a zsírt, sütve,szendvicsbe, tükörtojással, mindenhogy, nagy mennyiségben, este nyolckor. Nem elvetendő, hogy ezzel a sóval  baconrajongók kedvére tehetünk úgy is, hogy egy vacsora vagy ebéd kalóriatartalma ésszerű keretek között marad- arról nem szólva, hogy nálunk a nagyobb simán inhalál belőle az üvegből :)

Én sörkifliben próbáltam ki először, de mehet tésztára, pogácsára,  vajaskenyérre, steakkrumplira vagy akár húsokra is.

Hozzávalók:

10 dkg jó minőségű bacon

15-20 dkg durvább szemű tengeri só

A szalonnaszeleteket sütőpapírra fektettem, rácsra tettem és 175 fokra előmelegített sütőben kb. 20 percig sütöttem. 15 perc után figyelni kell,  lényeg, hogy nem túl gyorsan, de  szép sötétbarnára piruljon a hús, a zsír nagy része pedig lassan kiolvadjon belőle. Ha nem egyenletesen sül, a már megsült részeket vegyük ki a sütőből, ne égjenek meg.

Dupla konyhai papírtörlőre szedve leitattam minden zsírt a megsült szalonnáról, majd késes robotgépben apróra mixeltem, hozzáastam a sót is  és addigpörgettem együtt nagy fokozaton, míg a képen látható állagú lett.

Szerintem normál sóval is nyugodtan elkészíthető, csak az egészen apró, finomított sót nem próbálnám ki hozzá.

Recept innen.

Málnás profiterol

Sajnos, ez egy  olyan édesség, amit nem lehet abbahagyni:- tejszínes málnahab belül, még épp ropogós könnyű tészta, és étcsokis öntet kívül. És ha abbahagynánk, akkor még eláztatná a végén a töltelék meg a szósz a tésztát...

Az égetett tészta, amiből a képviselőfánk, az  eclair, a sós változat, a  gougeres  (recept itt) vagy a profiterol készül sokaknak mumus, én is befürödtem régebben már vele, bár lehet, hogy csak nem figyeltem rendesen az elkészítési utasításokra. Ez a változat valahol félúton van a horváthilonás (szerintem igen száraz) és a puha, nagyon vajas francia között, már többször bevált, hiába tartalmaz a liszthez képest egészen sok vizet is. Hihetetlen mennyiség lesz belőle, így ha nincs nagyon nagy vendégség, inkább a feléből ajánlom készíteni.

De lehet egy napot nyomózsákban tárolni a kész tésztát a hűtőben is, én is így tettem, és másnap ugyanolyan tökéletes képviselőfánkokat sütöttem belőle.

(A kisült sütik töltetlenül fagyaszthatóak is, ezt még nem próbáltam.)

A profiterol a képviselőfánktól egyrészt méretében különbözik, másrészt a megtöltés módjában: a pici gömböcskéket nem kell kettévágni, hanem egy kis lyukon (amit a gőz kiengedése miatt úgyis vágni kell a kész sütin) keresztül kell sima vagy ízesített tejszínhabbal megtölteni, majd feltornyozni és csokiszósszal leönteni. Igazán látványos desszert, és  könnyen lenyűgözhetjük vele az édesszájúakat.

Hozzávalók: ( kb 2x50 darab  minifánk vagy kb 50 darab közepes méretű képviselőfánk)

fél liter víz

10 dkg vaj

csipet só

25 dkg liszt

5 nagy vagy 6 kisebb tojás (ha a tésztát felezzük, akkor a 3 kisebb tojásos variációt válasszuk)

a töltelékhez:

20 dkg mirelt málna

2 dl tejszín

1 habfix

2 lap zselatin ( 4gr porzselatin)

a szószhoz:

1 dl tejszín
7 dkg étcsoki
vagy
3 ek porcukor
1 nagy ek. kakaó
5 ek tej vagy tejszín

A vizet a vajjal és a sóval egy vastagabb aljú, nyeles lábasban felforraltam, majd belezúdítottam a lisztet és egy fakanállal folyamatosan kevergettem, míg besűrűsödött. Akkor is folytattam a keverést, amikor a tészta már kezdett gombóccá összeállni - ekkor  már rendesen meg kell vele dolgozni, még legalább 2-3 percig - ilyenkor "égetjük" (és szárítjuk) a tésztát, innen van az égetett tészta név. A lábas belső felületén ekkor vékony bevonat képződik - szerintem nem is fehérnek, hanem világossárgának kell lennie, ahogy kicsit pirul a benne lévő liszt.

Langyosra hagytam  hűlni a tésztagombócot egy mély tálban, majd egyenként, nagyon alaposan, kézi mixerrel belekevertem a tojásokat. A végére kissé fényes, rugalmas, semmiképp sem folyós, élénksárga tésztát kapunk, ami előszeretettel mászik fel a mixer karjaira...

Ennél a pontnál, ha van időnk, jót tesz neki egy óra pihentetés szobahőmérsékleten.

Lehet sütőpapírral bélelt tepsire kiskanállal is adagolni, de ennél egyszerűbb egy habzsák vagy akár egy sarkán jó félcentisre kivágott nejlonzacskó. A pici profiterolokhoz  2-3 cm átmérőjű félgömböket nyomtam a tepsire és 210 fokra előmelegített sütőben jó 15 perc alatt sütöttem őket készre. A sütő aljára már bemelegítéskor betettem egy kislábast kétujjnyi vízzel, és miután  a sütiket betettem, rögtön  spircceltem is az aljára még vizet, hogy jő gőzős legyen a sütő, így szebbek lesznek.10 percig lehetőleg ne  nyitogassuk a sütő ajtajét, össze ne essen a tészta.
A sütőből kivéve1-2 perc után már meg lehetett fogni őket annyira, hogy egy kés hegyével oldalt kis lyukat nyissak az oldalukon, hogy a gőz eltávozhasson a belsejükből -  különben a tészta nem ropogós, hanem rágós, nedves lesz.

A mirelit málnát felolvasztottam és egy picit megrottyantottam a tűzhelyen, közben villával teljesen összetörtem - a magokat se vettem ki -, a meleg málnás szószhoz hozzákevertem 2 ek porcukrot, beletördeltem a zselatinlapokat és jól elkevertem. A tejszínt a habfix-szel keményre vertem, majd belemixeltem a kihűlt zselatinos málnát. Vékony csőrű habzsákból pillanatok alatt betöltöttem vele  a pici fánkokat, feltornyoztam őket, és ráöntöttem a csokiszószt, amihez a jó meleg tejszínbe tördelt étcsokit kell csak simára keverni (vagy a másik változatban a szósz összes összetevőjét kis lángon kell összemelegíteni).

A recept A sütés iskolája c. könyvből származik.

Mediterrán csirkesült

Mostmár borzasztóan hiányoznak a tavaszi-nyári színek és ízek, főleg, hogy az igazán kevés kajás rigolyáim egyike, hogy nem veszek semmilyen nyári zöldséget télen, semmit, ami ilyenkor nem teremne meg itthon, nincs cukkini ebédre, se padlizsán,  se paprika, paradicsom vagy saláták  a szendvicsbe, marad a mirelit, és a féltékenyen  őrizgetett aszalt paradicsom.

Így lett ez a csirke ilyen télvégi mediterrán fajta, aki követ a Facebook-on, tudja, hogy ez az a bizonyos Hooters-csirke ;)

 Hozzávalók:

1 csirke

1 kisebb citrom

8-10 olajban eltett aszalt paradicsom

2 gerezd fokhagyma

10 dkg olajbogyó

5 dkg vaj

kevés rozmaring

1 dl fehérbor

só

bors

 A sütőt 200 fokra előmelegítettem.

A csirkét vajjal megkenegettem, sóztam, borsoztam, melléraktam a négybe vágott citromot, olajbogyót, a két megroppantott fokhagymagerezdet, hasába dugtam egy ág rozmaringot, aláöntöttem a bort (lehet húslevest is helyette) a tepsit lefedtem alufóliával, egy órán át sütöttem, majd levettem az alufóliát, mellédobtam az aszalt paradicsomokat és még fél órát kapott, míg szépen megpirult.

 

Tarte Tatin omlós tésztával

Forró karamelles alma sok hideg tejszínhabbal jöhet ?

A Tarte Tatin állítólagos sztoriját biztos mindenki ismeri, hogy véletlenül került-e fordítva a süti a sütőbe vagy nem, mostmár tulajdonképpen mindegy - az biztos, hogy egy nagyon egyszerű és mégis borzasztó rafináltnak tűnő édességről van szó. És lenyűgöző látvány a körben sorakozó, üvegesen áttetsző, karamellel borított alma látványa. Én is csináltam már párszor, de a leveles tésztás verzióval, és annak mindig az lett a vége, hogy a tészta magába szívta a gőzt sütés közben és a sütés végére eltűnt belőle minden ropogósság és légiesség, az, amiért a leveles tészta szerethető. Ez szerintem egy nekem sokkal szimpatikusabb  verzió, jó a gyümölcs-tészta arány, az omlós tészta nem lesz fojtós, a karamell pont a megfelelő mennyiség, és ha egyszer nyár lesz, akkor már csak egy nagy gombóc vaníliafagyi kell mellé.

Hozzávalók: (25-26  cm-es formához vagy 28 cm-es  teflonserpenyőhöz, kb. 8 adag)

-a tésztához:

17 liszt
8 dkg vaj
1 csapott ek. cukor
6 ek. tejszín
1 kk. vaníliakivonat
csipet só és fahéj

- a töltelékhez:

8 közepes méretű kemény Golden vagy Granny  Smith alma (a lényeg, ne legyen kásás!)
14 dkg nádcukor/cukor
7 dkg vaj
csipet só

 A lisztet és a vajat aprítógépben morzsásítottam, majd a többi hozzávalóval kézzel gyorsan homogénné gyúrtam,  koronggá lapítva egy órát folpackban a hűtőben pihentettem.

Az almák két végét levágtam, meghámoztam, négybevágtam, a magházukat kiszedtem. A teflonserpenyőt kikentem a vajjal, beszórtam a cukorral, közepes lángon összemelegítettem. Belesorakoztattam a serpenyőbe az almanegyedeket, majd 10 percig erős lángon sütöttem - ekkor el is kezd karamellizálódni kicsit a cukor. A sütőt közben előmelegítettem 175 fokra, a tíz perc letelte után a serpenyőt ( a fogóját alufóliába csavarva) betoltam a sütőbe fél órára.

Ezután a  tésztát a serpenyő méretére nyújtottam, betakartam vele az almákat, körben lenyomkodva a széleket, kicsit megszurkáltam, hogy a gőz eltávozhasson, és további 25 percen át sütöttem a sütit.

Még langyosan óvatosan tálra borítottam.

A recept innen.

Kakaós amerikai palacsinta karamellöntettel.

 

 

Egyszer már bevallottam vonzódásomat a mindenféle termékcsomagolásokon található receptek iránt -nem mellesleg életem legszebb-legjobb  kenyerét egy francia élesztő csomagolásáról sütöttem és nem kellett hozzá semmi extra, csak nagyon sok idő és türelem, amiből hétköznap mindig súlyos hiány van. 

Az amerikai palacsinta pont az időhiány szülötte, ma már senkinek sem idegen, igazi kényelmes találmány; nem szakad, nem ragad, gyorsan készül, sokkal laktatóbb mint a magyar (vagy francia) társai. Ezt a receptet a sokszor készített túrós/ricottás amerikai palacsinta mellé egy kakaó csomagolásán lévő nagyon meggyőző kép miatt gondoltam bevezetni, egy próbát megér alapon. Nekem a Van Houten kakaó a kakaók kakaója, itthon sajnos csak menő gourmet üzletekben látni, vagy webshopban lehet rendelni, eléggé horror árakon, így amikor decemberben egy sima Auchanban (na és persze nem itthon :( ) rácsodálkoztam az itthoni ár harmadáért árult dobozokra, egyből feltankoltam, növelve ezzel a nem kicsi túlsúlyt a bőröndömben. Kitartott a karácsonyi sütés-főzésben, azóta is jutott még mindenbe, na és persze a kakaóivó csapat is rájött, hogy mi a jó... A dobozon két recept van, és ez a palacsinta recept pont olyan tökéletes, mint a dobozban lévő kakaó. A szósszal ajánlom elkészíteni, úgy kerek az egész, a karamellbe pedig  kell az a pici só, csak az ízt emeli ki, de aki szereti a sós karamellt, az tehet bele kicsit, ennyi cukorhoz olyan alig  fél kávéskanálnyit és akkor nagyon trendi is lesz rögtön.

Hozzávalók: (30-35 palacsintához, mérettől függően)

25 dkg liszt

3 tojás

3 -3,2 dl tej

1 kk sütőpor

4 dkg cukor

2 dkg holland kakaópor

kevés vaj vagy olaj a sütéshez

a szószhoz:

 

8 dkg kristálycukor

1 dl langyos tejszín

4 dkg szobahőmérsékletű vaj

1 csipet só

A lisztet elkevertem a kakaóval és a sütőporral, majd a cukorral és a  folyékony hozzávalókkal összeturmixoltam. Egy órát pihenni hagytam a tésztát.

Mielőtt sütni kezdtem volna a palacsintákat, elkészítettem a karamellszószt: a cukrot egy kisebb, vastagabb aljú lábasba egyenletesen beleszórtam, és közepes lángon karamellizáltam. Nem kell kevergetni, csak óvatosan körkörös mozdulatokkal rázogatni - legalábbis nálam mindig a szélén kezd olvadni majd elszíneződni a cukor, ekkor kicsit lejjebb is lehet venni a lángot, vagy néha lehúzogatni a tűzről, lényeg, hogy sehol ne kapjon oda és viszonylag egyenletesen karamellizálódjon. Mikor már szép borostyánszínű folyadékká pirult a cukor, lehúztam a tűzről pár másodperc után hozzáöntöttem a tejszínt és  beledobtam a vajat is. Ekkor muszáj megkeverni, és össze fog állni a karamell, ezért vissza kell tenni a tűzre, hozzáadni a pici sót,  és közepes lángon addig melegíteni és kevergetni, míg selymes, sima szósz nem lesz és az összes karamell visszaoldódik.

A palacsintákat enyhén olajozott  nagy teflonserpenyőben sütöttem ki, akkor kell fordítani, mikor a sütőpor elkezd dolgozni benne, és kicsi buborékok keletkeznek a felszínén, a másik oldalnak már alig fél perc sütés is elég. Én elég kicsi kb. 7-8 centi átmérőjű palacsintákat sütöttem, ezért lett ilyen sok, és  kb. két nagy evőkanálnyi tészta  kell hozzájuk, először ijesztően szétfolyik a serpenyőben, de azután szépen megáll ennél a méretnél.

Nagyon durván laktató, a szósszal együtt különösen,  és maga a tészta a benne lévő cukor ellenére egyáltalán nem édes. Desszertként simán 6-8 személyre elég, vagy  egy tartalmasabb leves után tökéletes második fogás négy emberre.