2009. november 22., vasárnap

Kandírozott narancs és citrom



Amikor augusztusban 35 fokban elmentettem a forrást, akkor tudtam, hogy erre a receptre rá kell készülnöm. Így csináltam egy próbát valamikor kora ősszel, amikor a mostani állapotokhoz képest időmilliomosnak tűntem. Mert ez a recept bizony két heti munkát jelent...

Két héten keresztül napi 5 percet.

Így már nem hangzik olyan rosszul, igaz?

És a kitartásunkért cserébe tényleg olyan édességet kapunk, amit szinte kár beletenni akár a legbecsesebb süteménybe is, ha egyszer, mikor kész van, belemártogathatjuk némi étcsokiba, és azután vége, két heti kemény munka két napnál kevesebb idő alatt tűnik el, nyoma sincsen egy hétvége alatt. Most viszont, főleg, ha esetleg ajándéknak szánjuk, pont ideális belekezdeni.

Mivel nem kell több alkalommal főzögetni a gyümölcsöt, nem rágós, száraz vacak lesz belőle, hanem puha lesz , lédús és az eredeti friss ízeket őrzi meg. A képeken nem friss gyümölcs van - kétheti kandírozás után néz ki így.



Én a napi öt percet általában reggelente szántam rá, a kávéfőzés közben, azaz félig nyitott szem és rendkívül korlátozott agytevékenység is elégséges ahhoz, hogy azután elkápráztassuk a célközönséget, a nap többi, 23 óra 55 percében a narancs elkészíti magát a konyhaszekrény egy sötét sarkában.

Ami szíven üthet esetleg valakit, az a szerény 1,6 kg cukor, amit nálam elfogyott hozzá (ez az eredeti recepthez képest kevesebb...) viszont a szirup újrafelhasználható, ugyanis ez a mennyiség egy telített oldatot eredményez, amit az újabb adag kandírozandóhoz behígítunk az eredeti arányokra, és kész, egyébként pedig korlátlanul eláll.



Hozzávalók:

5 nagyobb narancs

3 citrom

lobogó forró víz és kevés só

jeges víz

-az oldathoz

1 liter víz

60 dkg kristálycukor


Egy nagyobb lábasban feltettem forrni vizet néhány csipet sóval, és előkészítettem egy nagyob tálban jeges vizet.

A narancsot és a citromot forró víz alatt "elmostam", mintha egy koszos edényt sikálnék, szivaccsal, kefével, hogy megszabaduljak az érésgátlóktól. (Legalábbis remélem, de nem nagyon jutok bionarancshoz és citromhoz.)

Ezután fél centis vékony karikákra vágtam, a nagyobb szeleteket feleztem és negyedeltem is. A szeleteket a lobogó vízbe dobtam, és amint a víz tetejére emelkedtek, rögtön kiszedtem és a jeges vízbe dobáltam. Amint kihűltek, leszűrtem és hagytam papírtörlőn száradni őket.

Addig 60 dg cukorból és 1 liter vízből szirupot főztem - nem kell forralni, csak épp olvadjon el teljesen a cukor, a szirup legyen forró.

A szeleteket egy mély műanyag edénybe pakoltam, rájuk öntöttem a forró szirupot, és egy kistányérral lenyomattam úgy, hogy a tetejére tettem egy nehezebb bögrét is. A lényeg, hogy a szeletek mind a szirup alatt tartózkodjanak, ne kukucskáljon ki egy se.

Elpakoltam be a szekrénybe, nehogy beletorkoskodjon valaki.

Ezután jön a mindennapos fárasztó munka: reggel a szirupot leöntöttem egy lábasba, további 10 dkg cukrot tettem bele, felmelegítettem, hogy elolvadjon az újabb adag cukor is, visszaöntöttem a szeletekre, visszasuvasztottam a konyhaszekrénybe és így tovább.

Volt néhány nap, mikor komplett elfelejtkeztem róla, azaz pontosan 4x a két hét alatt, de mivel így is telített lett (legalábbis szobahőmérsékleten) az oldat, ezért nem izgultam különösebben. Szerintem ennyi cukor bőven elég is...

A végén leszűrtem és egy tálcán szárogattam meg. Ez a meleg szeptemberben nem tartott tovább egy napnál, és most amikor hűvösebb van, se kell kiszárítani. Ha cukorba forgatjuk még, akkor nem fog rátapadni rendesen, persze ha túl leves, akkor meg elolvad rajta.



Valamiért a citromok nem lettek olyan szépek, már a blansírozást nem bírták eleve, és nem maradtak igazán ép szeletek, de a narancsok gyönyörűek voltak.

A citromokat fehércsokiba forgattam, remélve, hogy a savanyúbb ízt jól kiegészíti a fehércsoki édessége, de nem tetszett, nem volt igazán karaktere, szerintem étcsokival jobb.

Ja igen: A mély tál miatt elbírt volna az oldat még vagy plusz 3-4 narancsot, holnap így kezdek bele.




13 megjegyzés:

Mindennapi Manna írta...

Ezt akkor most megvettem:)

Piszke írta...

Vegye,vigye! :)

Niki írta...

Nekem fél napba telt csak... igaz, az egész időt a konyhában töltöttem, de megérte! :) Guszta lett!

Sajtkukac írta...

navégre! Már akartalak is zaklatni evégett :-)
N

Cserke írta...

Ez nagyon csábító, de nem lehet valahogy rövidebben megoldani?

piszke írta...

Dehát csak 14x5 perc, azaz 70...a felvágás mint a klassziknál, blansírozás és első szirup mindenestől 20. Vagyis másfél óra összesen ;)

Cserke írta...

Na ja. Csak az a sok hosszú nap,amiben benne vannak az 5 percek.
Hát ki bír várni addig?

mucikám46 írta...

szia piszke!
tegnap este elkezdtem kandírozni a narancsokat, kíváncsian várom a végeredményt.majd hírt adok róla, ha elkészült. gratula a gusztusos fotókhoz és a receptekhez, nagyon ügyes vagy! mennyi szirup marad a végén? mit lehetne kezdeni vele? ízes is, édes is, kár lenne kiönteni... Ha valakinek volna ötlete, tegye közkinccsé!!!
Üdv. Muci

Piszke írta...

Épp megmértem a napokban, mikor újra elkezdtem, majdnem pontosan egy liter szirup maradt, azaz az 1 l vízből plusz az 1,6 kg cukorhoz képest látszik, hogy a narancsk-citromok itták rendesen az anyagot :)

Viszont ez nagyon édes, érződik benne a narancs, de nem annyira erős.

Névtelen írta...

köszi,már 2x kellett csinálnom,a család imádja,a lányom szerint ez a karácsony legjobbja-félig csokiba mártva

csigulika

Gábor írta...

jó ilyet olvasni ! :)

Piszke írta...

Vagyis ezt én írtam csak eltévesztettem a fiókjainkat...

Unknown írta...

Szerintem a maradék szirup tökéletes lenne teába ;)

Related Posts with Thumbnails