Sajttorta karamellkrémmel

A hosszú leírás ellenére ez egy nagyon egyszerű sütemény: a tésztaalap kész kekszből van, a sajttortához csak sorban össze kell keverni a hozzávalókat,  és amíg sül, bőven van idő elkészíteni a karamellkrémet is a tetejére. Egy a nehéz benne: ki kell várni, míg egy éjszakát pihen a hűtőben. Nemcsak az ízek érnek össze, hanem a torta és a krém is elnyeri ekkor a végső, sűrű és selymesen olvadó állagát. A sajtkrémbe most a szín miatt került a nádcukor, és mert van egy icipici karamelles ízvilága is, de a torta extra ízét a tetején lévő puha karamellréteg adja: nyugodtan lehet sötétre pirítani a cukrot, a végeredmény az egyszerűségében is szuper sajttortához képest egy kicsit izgalmasabb, karakteresebb és karamellesebb :) torta lesz.

Hozzávalók: (20-22 cm-es formához, 12 szelethez)

20 dkg zabkeksz (Győri Édes)

4 dkg olvasztott vaj

40 dkg tejszínes krémsajt ( Philadelphia krémsajt/sajátmárkás soft cheese, mindegy)

15 dkg sűrű, 20%-os zsírtartalmú  tejföl

22 dkg barna nádcukor

1 tk.vaníliakivonat

csipet só

3 tojás

-a karamellkrémhez:

10 dkg cukor

1,7dl forró tejszín

5 dkg vaj

csipet só

A sütőt 180 fokra előmelegítettem.

A kekszet morzsává aprítottam, összekevertem az olvasztott vajjal, a kapcsos forma aljára nyomkodtam és 10 percig elősütöttem. Ezután a  sütő hófokát 165 fokra csökkentettem. 

Egy teáskannában vizet forraltam.

Míg a kekszalap sült, a krémsajtot és a tejfölt - ha egy fél órát papírtörtővel bélelt szűrőben csöpögtetjük előtte, elég is -   nagy, mély tálban 3 percig a kézi mixerrel  nagy fokozaton habosítottam, ezután alacsony fordulaton hozzáadtam a cukrot, a vaníliakivonatot és egy csipet sót.
Ezután a krém közepébe mélyedést csináltam, beleütöttem 1 tojást, és csak annyi ideig kevertem a mixerrel, míg egynemű lett kevés, körülötte lévő krémmel, majd lapáttal összekevertem a krém többi 90%-ával. Ugyanígy kevertem hozzá a többi tojást is. Így elkerülhető, hogy a felvert tojással sok levegőbuborék kerüljön a masszába, amitől azután rengeteg kráter jelenne meg sütés közben a torta felszínén. (Bár a karamellkrém azt el fogja most takarni, szóval nem kell nagyon parázni rajta.)

A krémet a kihűlt kekszalapra öntöttem, a munkalaphoz ütögetve elegyengettem.

A kapcsos formát alul és körben 3 rétegben hajtogatott alufóliába burkoltam, nehogy a víz belefolyjon, egy nagyobb tepsibe raktam, a sütő középső rácsára tettem,  körbeöntöttem a lobogó vízzel, míg az alufólia engedte, és 165 fokon 65 percig sütöttem. . A sütés végére kissé megemelkedik a torta,  - és ekkor még kicsit rezgős is lehet  az egész - de azután kihűlés közben szépen visszasimul.

A tortát kihűtöttem - ezalatt körben el is vált a formától, ezért a körítést leszedtem, és egy csíknyi sütőpapírral tekertem körbe a kihűlt krémes felső részt, mert nem akartam hogy a lágy karamellkrém körben lefolyjon.

A karamellhez egy nagyobb, vastagabb aljú  lábast vettem elő és közepes  lángon melegíteni kezdtem, az aljára pedig vékony rétegben cukrot szórtam. Mikor a cukor valahol olvadni kezdett, oda szórtam még, hogy lehűtse az adott részt. Türelemjáték, de ez a legkényelmesebb módja a karamellkészítésnek. Így is lesz olyan rész, ami előbb kezd pirulni, egészen sötét lesz, (hacsak nincs profi indukciós sütőnk és lábasunk), de nem kell kevergetni, legfeljebb kicsit rázogatni, forgatni a lábast. Mire az összes cukrot a lábasba szórtam, már csak várni kellett, mikor válik szép sötét karamellszínű folyadékká - ha van is benne pár világosabb cukorsziget, ekkor már lehet kevergetni a tűzről lehúzva. Amikor teljesen sima és sötét karamellszínű lett, kevergetve, 4 részletben hozzáöntöttem a mikróban közben felforrósított  tejszínt - vigyázat, erősen bugyborékol! - majd jól elkevertem, minden egyes körben. Közepes lángon addig kevergettem, míg teljesen felolvadt a karamell a tejszínben, ekkor lehúztam a tűzről, vártam egy kicsit, ne legyen nagyon forró, belekevertem a vajat és a csipet sót.Hagytam szobahőmérsékletűre hűlni.

A hűtőből kivett tortára öntöttem a karamellkrémet, és egy éjszakát hűtőben hagytam dermedni.