2009. szeptember 16., szerda

Szilvalekvár a mi uccánkban


Szilvalekvárt sokféleképpen lehet főzni. Meg lehetett tudni ezt idén is több helyen, itt például, vagy itt is. Lehet főzni fazékban, bográcsban, sütőben és lehet főzni a mi uccánkban.

A szilvalekvárhoz a mi uccánkban a lekvárhoz a szilván kívül semmi se kell, a főzéshez meg kell egy senkiföldje szolgalmi út két telek között, hozzáértő rokonok a Nyírségből, akik hozzák a szilvát, felszerelést, üstöt, kondért, üveget és a szaktudást, kell rengeteg ennivaló, innivaló (szilvapálinka például), nem árt két helyes kis sátorszerű izé, hogy a jégeső mégse potyogjon bele a leendő lekvárba, és hát persze kell a sok utcabeli, 3 hónapos és 50 éves életkor között, hogy mindig legyen, aki forgatja a lapátot az üstben. Így készült a szilvalekvár a mi uccánkban a hétvégén. Jöhetnek a bukták, derelyék, gombócok, és a tél is úgy általában.




A második adag este 9 magasságában

8 megjegyzés:

  1. Hja kérem, így könnyű.
    Szegényasszony maga kénytelen, ha csak kölcsön nem adna valaki néhány nyírségi rokont.

    VálaszTörlés
  2. Szép emlékeket idéztél:) Bár annó nem a senkiföldjén, hanem a garázsunk előtt készült, s nem voltak nyírségi rokonok sem, de tényleg az egész utca főzte:) Idénre a szatmári kollega hozta:))) A címkék meg külön csodásak. Sk?

    VálaszTörlés
  3. Hihi, csak nem ezt ajánlgatta az uramnak az utcátokban lakó fodrász a minap???
    N

    VálaszTörlés
  4. A lekvárt?? Akkor ő csak viszonteladó.. Nemár!!

    VálaszTörlés
  5. Vica, a címkék is a profik művei :)

    VálaszTörlés
  6. Persze, mondta, hogy valakinek a rokonai főzték. Szóval nem sajátította ki :-) Végül is számomra nem derült ki pontosan, hogy ezek szerint a te hozzátartozóid voltak?
    N

    VálaszTörlés
  7. Nem, a fodrász és a köztünk lakóké :)

    VálaszTörlés

Comments