Epres panna cotta

Tehát akkor eper, eper és még egy kis eper. Csak úgy, ahogy megjött a piacról, persze megmosva. Nálunk nagyjából így néz ki az eperszezon. Vétek azokat a gyönyörű szemeket zúzni meg turmixolni, meg felkockázni, sütni-főzni és a többi... Ha meg nem olyan szép, jó ételt úgyse lehet belőle csinálni, legfeljebb dzsemet (megvolt ma az első adag) . Némi engedmény, hogy esetleg egy kis tejszínhabsapkát teszünk még szépen sorban mindegyik szem tetejére, és aztán tünteti el mindenki sorban. De ha eper és tejszín, akkor legyen már itt fenn a blogon is valami, ezért lett vasárnap minimálisan átalakítva a hedonista eper-tejszínhab kombináció.



Hozzávalók (4 adaghoz) :


1,5 dl sűrű tejszín
15 dkg eper
2 ek. cukor vagy méz
1 tk vaníliaeszencia vagy egy van.cukor
2 csapott tk. zselatin


Az epret krumplinyomóval jól összetörtem, hogy levet is engedjen, elkevertem a cukorral, és állni hagytam. A zselatint 2 ek. meleg vízben megáztattam. A tejszínt és az összetört epret összekevertem, hozzáadtam a vaníliaeszenciát, felforraltam, beletettem a megduzzadt zselatint és rugós habverővel alaposan elkevertem, majd le is húztam a tűzről. Vékonyan kiolajozott formákba - a muffinsütő mélyedéseibe - öntöttem, és hűtőbe raktam.
2-3 óra hűtés tökéletesen elég volt arra, hogy megdermedjen, és már egyben kicsusszanjon a formából, gumicukor feeling nélkül.